| észrevételeim vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm

kulcsszó:

Meghatározás. Médiának nevezzük a kommunikáció bármely eszközét, amely biztosítja egy közlemény eljuttatását egy közlőtől a fogadóig, függetlenül attól, hogy a kommunikációban résztvevők egyének vagy csoportok. Ilyen értelemben bármilyen eszköz, amely egy információt téren és időn át juttat el egy forrástól a fogadóhoz, a kommunikáció médiumának tekinthető.

Etimológia. A média szó eredete a latin medium, és a közvetítő eszközre utal, amellyel egy üzenetet vagy hírt továbbítani lehet. Mivel a média nyelvtanilag többes számot fejez ki, a szó többes számú alakjának használata ('médiák') helytelen.

Tárgyalás. A francia forradalom egyik vezéralakja, Mirabeau gróf a forradalom előestéjén nyilatkozta, hogy a média, a sajtó szabadsága az előfeltétele a többi szabadság kivívásának. A jakobinusok vezére, Maximilien Robespierre a parlamentben tartott híres beszédeiben a teljes mértékben szabad, semmi által nem korlátozott sajtó- és véleményszabadság joga mellett érvelt. Négy évvel később azonban, a jakobinusok által irányított diktatúra idején ő maga küldte vesztőhelyre azokat, akik ellenezték az ő politikáját.
Hasonló fejleményeket tapasztalhattunk az első szocialista forradalom esetében is. Az új szovjet kormányzat első határozatai közé tartozott, hogy - még 1917 végén - betiltsa minden ellenzéki sajtó megjelenését Oroszországban. Noha az intézkedést akkor csak átmenetinek szánták, mégis 70 évig maradt érvényben.
A civil társadalom a nyilvános tájékoztatás két modelljét alakította ki: a kereskedelmi média magántulajdonban van, és az információk piacán szabad versenyben áll, másfelől a közszolgálati média modelljét, amely többnyire állami felügyelet alatt áll, s törvényben szabályozzák működését, ily módon biztosítva, hogy mindegyik törvényes politikai párt számára elérhető legyen.
A kommunikáció legelterjedtebb formája jelenleg a tömegtájékoztatás, ami az ún. tömegmédia (mass-media) révén történik. Ugyanakkor a közlési technikákat általában, így az emberi képességeket (pl. beszéd, írás) is kommunikációs médiának szokás tekinteni. A tömegtájékoztatás olyan kommunikációs gyakorlat, melynek során az üzenetet időben és térben a szimbólumok jelentésének manipulációja által terjesztik. Akkor beszélünk tömegtájékoztatásról, amikor a tömegeket elérő információ-terjesztési technikák révén juttatják el a befogadóknak szóló üzenetet. A befogadó lehet anonim egyének széles köre, vagy szűkebb körű csoport, olvasók, nézők stb., akik csak pszichológiailag, mint befogadók állnak egymással kapcsolatban. A modern demokráciákban a tömegtájékoztatás szerepe az, hogy a közönség minél szélesebb rétege (hallgatók, nézők, olvasók) számára közvetítse a különböző módokon megformált üzenetet. A média technikát igényel, ilyenek elsősorban a nyomtatási technológiák, a rádióhullámok révén történő sugárzás, kábelrendszerek, digitális technikák, celluloid filmek stb.
A plurális társadalmakban a tömegtájékoztatásnak tiszteletben kell tartania a véleménynyilvánítás szabadágát és a professzionalitást. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata leszögezi, hogy bármely személynek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, hogy a közvetítő média nemétől és a határoktól függetlenül információt kérhet, fogadhat és adhat. Ez az egyik sarkalatos állampolgári és politikai jog. Következésképpen a tájékoztatásnak biztosítania kell:
» az állami hivatalok és intézmények, általában a közhatalom intézkedéseinek és működésének átláthatóságát, ami magában foglalja, hogy az állampolgárok kérhetik a közérdekű információk nyilvánosságra hozását,
» a szabad és független médiát, ami garantálja az állampolgárok jogát a sokrétű tájékoztatáshoz, tehát a média pluralitását,
» egyenlő hozzáférést a médiához, tehát az állampolgároknak jogukban áll egyenlő feltételek mellett igénybe venni a tájékoztató eszközöket információközvetítés céljával.
A jelenkori társadalmakban mintegy íratlan szabályként érvényesül az a felfogás, hogy egy esemény, amely nem jelenik meg hírként a tömegtájékoztatásban, olyan, mintha meg sem történt volna. A média eltúlozhatja vagy csökkentheti, vagy akár jelentéktelenné teheti az eseményeket. Másfelől teremthet és létrehozhat olyasmit is, ami nem történt meg.
Viták zajlanak arról a tételről is, hogy politikai tekintetben a média a negyedik hatalmi ágnak tekinthető-e. A közvélemény, s ez különösen az ingatag államokra és az újonnan alakult demokráciában tapasztalható, gyakran túlértékeli és egyszerűsíti a média politikai szerepét, melynek értelmében például a választások erdményének alakulásában nagy szerepe van annak, hogy ki uralja a médiát.
N. S., J. G., A. K.

Lásd még: diszkrimináció, közvélemény, pozitív akció