» Meghatározás
» Tárgyalás
» Lásd még
Meghatározás. Azokban a társadalmakban, ahol elismerik a társadalmi csoportoknak járó kollektív jogokat, ezen csoportok tagjai nem csak egyénileg szereplői a politikai társadalomnak, hanem a csoport tagjaiként is, és jogaik nagymértékben ettől a tagságtól függnek. Ezeket a jogokat a "megkülönböztetett állampolgárság" formáinak tekintjük (Kymlicka, 1995), ami több az egyéneknek járó egyenlő társadalmi elbírálásnál, hiszen nemcsak az állam állampolgáraiként, hanem a csoport tagjaiként is kezelik őket. Tárgyalás. A multikulturális állampolgársággal kapcsolatos legfontosabb kérdés az, hogy egy politikai közösség beleegyezik-e abba, hogy jogokat biztosítson olyan csoportoknak, melyek másfajta kollektív identitással rendelkeznek. A politikai jogok segítsenek megőrizni azt a kulturális azonosságtudatot, mely az emberek identitásának alapját képezi. Ezért a multikulturális csoport-megkülönböztető jogoknak három főbb formáját különítjük el (Raz, Margalit):
1. Önkormányzati jogok. Ide tartozik a politikai autonómia vagy a területi igazságszolgáltatás valamilyen formája, mely a kultúra fejlődésének teljeskörű és szabad fejlődését biztosítja. Az önkormányzatra való jog elismerésének sajátos mechanizmusa a föderalizmus, mely a jogköröket megosztja a központi kormányzat és a regionális alegységek között (pl. a jogkörök szövetségi felosztása Kanadában).
2. Polietnikus jogok. A jogoknak ez a formája pozitív lépéseket tesz a diszkrimináció és az előítéletek ellen. Ennek értelmében Kanadában és Ausztráliában úgy a politikákat, mint a kisebbségek történelmének a tantervbe való beiktatását a multikulturális politika részének tekintik. A csoportspecifikus lépések célja abban segíteni az etnikai csoportokat és a vallási kisebbségeket, hogy kifejezhessék kulturális sajátosságukat és büszkeségüket anélkül, hogy ez hátráltatná sikerességüket a domináns társadalom gazdasági és politikai intézményeiben.
3. Különleges képviseleti jogok. A különleges képviseleti jogok kiindulópontja az, hogy a politikai folyamat nem tükrözi a népesség sokféleségét és ebben az értelemben nem reprezentatív. A folyamat reformjának egyik módja a politikai pártok befogadóbbá tétele azáltal, hogy csökkentjük azokat a korlátozó tényezőket, melyek akadályozzák, hogy a nők, az etnikai kisebbségek tagjai vagy a szegények pártjuk jelöltjei vagy pártvezérek lehessenek. A másik út az, ha valamifajta arányos képviseletet dolgozunk ki, amit történelmileg a jelöltek szélesebb körből való állításával asszociálnak (Kymlicka, 1995).
B. Á. Lásd még: állampolgárság, etnopolitika |
