» Meghatározás
» Etimológia
» Tárgyalás
» Lásd még
Meghatározás. A proletariátus diktatúrája a kommunista ideológia által használt fogalom a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet történelmi fejlődésének magyarázatára. Egy olyan politikai rendszer, amely a tőkés rendszer forradalmi megdöntése után és a kommunizmus előtt, ilyen értelemben a kapitalizmus és a kommunizmus közötti átmenet során alakul ki. Vita tárgyát képezte, hogy ez az átmenet erőszakos vagy békés formában kell-e megtörténjen, s hogy egyedül Oroszországban meg lehet-e valósítani vagy csak akkor, ha egyidejűleg más országokban is megvalósul. Marx a Gothai program kritikájában nem fejti ki részletesen: "a kapitalista társadalomból a kommunista társadalom között forradalmi átmenet vezet át az előzőből az utóbbiba. Ez az időszak a politikai átmeneté, amelyben az állam semmi más nem lehet, csak a proletariátus forradalmi diktatúrája". Az egyetlen biztos pont az, hogy a burzsoá tulajdont és a termelési eszközöket (föld, bankok, közlekedés) államosítani kell. Etimológia. A kifejezés eredete a latin dictator: Róma köztársaságban a háború idején hat hónapra szóló, teljhatalommal felruházott tisztség; proletariátus: eredetileg latin szó, a legalsóbb osztályokból származó, szegény polgárt jelent, a modern korban a francia prolétariat a forradalmi városi tanács vezetését jelentette. A Kommunista kiáltványban használja Marx a "proletariátus forradalmi diktatúrája" kifejezést, ám bővebben nem fejtette ki ennek elméletét. A későbbiekben Lenin és más marxisták tettek erre ellentmondásos kísérleteket. Tárgyalás. Marx nyomán a kifejezés kulcsfogalommá vált, különösen Lenin műveiben. Mivel a marxi elméletben minden politikai uralom osztályhatalom, a proletariátus uralma a proletariátus hatalmát jelenti. Ám minden más diktatúrával szemben a proletariátus mint osztály nem a tulajdonból él, hanem kizárólag a munkájából. Az Állam és forradalom című művében (1917) Lenin úgy érvelt, hogy a kapitalista társadalomból a kommunista társadalomba való átmenet nem lehetséges politikai átmenet nélkül. Ebben az átmeneti időszakban az állam neve a proletariátus forradalmi diktatúrája. Tehát a proletárdiktatúra elkerülhetetlen szakasz a kommunizmus felé vezető úton és nem más, mint a "kizsákmányoltak előőrsének megszervezése mint uralkodó osztály, a kizsákmányolók elnyomásának céljával". Ilyenformán Lenin elismeri és megerősíti, hogy egy ilyen állam elsődleges szerepe egy osztály elnyomása. Ugyanakkor azt is gondolja, hogy ez a folyamat a demokrácia kibővülésével jár, s először a történelemben a demokrácia a szegényeké lesz. Nagy jelentősége van annak, hogy a nemzetközi munkásmozgalom vezetői, mint Karl Kautsky, vagy az ausztro-marxista Otto Bauer komoly fenntartásaikat hangsúlyozták azzal kapcsolatban, hogy létrehozható-e valódi kommunizmus egy olyan országban, ahol a proletariátus csak néhány helyen koncentrálódik, és amely ország jórészt agrártársadalom. Kautsky a Die Diktatur des Proletariats (1918) és a Terrorismus und Kommunismus (1919) című munkáiban úgy érvelt, hogy a proletariátus diktatúrája nem lehet más, csak a diktatúra maszkírozása, amit csak látszólag igazol az áhított történelmi fejlődés. Otto Bauer szintén úgy ítélte meg, hogy a proletariátus diktatúrája a kommunista párt totalitárius uralmának sajátos vonásait tükrözi. Végül a proletariátus diktatúrája a Szovjetunió 1924-es alkotmányának alaptétele lett (Furet, 1996).
A proletárdiktatúra körüli viták végigkísérték a kommunista mozgalmat. A sztálini korszak után, amelynek során a proletárdiktatúra a párt diktatúrájává szűkült, majd személyes diktatúra lett, a személyi kultusszal kiegészítve, az átmeneti szakasz politikai rendszerét érintő vita felelevenedett és megerősödött. Azonban a nyugat-európai kommunista pártok többsége, amelyeket eurokommunistának is neveztek, az 1960-as években felhagyott a kifejezés használatával, mintegy törölte szótárából.
Voltaképpen az eltérő eszmék gyökere, amelyek végül megosztották a baloldali mozgalmakat és pártokat, a proletariátus diktatúrájának szükségességére nyúlik vissza. Miután Sztálin hatalomra került, a proletárdiktatúra a 'proletariátus államának', azaz a Szovjetuniónak a fenntartását volt hivatott szolgálni.
L. V. Lásd még: kommunizmus, politikai rezsim / rendszer |
