» Meghatározás
» Etimológia
» Tárgyalás
» Lásd még
Meghatározás. A lobbicsoport, vagy más kifejezéssel nyomásgyakorló csoport olyan szervezet, amely a hatalomgyakorlás viszonylag kis szeletét igyekszik befolyásolni, és amely nem alkotja valamely elismert politikai párt frakcióját (Baggot, R., 1995).
A nyomásgyakorló csoportok olyan politikai szervezetek, amelyek más politikai szervezetekre és intézményekre igyekeznek nyomást gyakorolni. A lobbicsoportok célja nem az, hogy (a politikai pártokhoz hasonlóan) egy ország közvetlen kormányzását vállalják, hanem, hogy érdekeiknek megfelelően befolyásolják a politikai szerveződéseket. E tekintetben a nyomásgyakorló csoportoknak kapcsolatokat kell fenntartaniuk a politikai szervezetekkel annak érdekében, hogy hozzáférésük legyen döntéshozatali folyamatokhoz, illetve nyomásgyakorló taktikát kell gyakorolniuk annak érdekében, hogy hatékonyan befolyásolják a hatalmi struktúrákat. Etimológia. Ezt a kifejezést Bentley használta először The Process of Government (A kormányzás folyamata, 1928) c. könyvében, illetve politikai jelentését Peter Odggard dolgozta ki Pressure politics: The Story of Antisaloon Law (A nyomásgyakorlás politikája: a szalonellenes törvény története, 1928) című disszertációjában. Tárgyalás. Több úton is meghatározhatjuk a nyomásgyakorló csoportok szerepét a demokratikus politikai rendszerekben. A pluralizmus szerzői arra a következtetésre jutnak, hogy a nyomásgyakorló csoportok szoros kapcsolatban vannak a politikai irányelveket meghatározó eljárásokkal, és ezeket az eljárásokat nem is lehet teljesen megérteni anélkül, hogy világosan megértenénk a nyomást gyakorló csoportok működését. Pluralista szemszögből a nyomásgyakorló csoportok olyan kulcsfontosságú politikai intézmények, amelyek erőteljesen meghatározzák a politikai irányelveket a jelenkori demokráciákban. Az alapvető pluralista alapelveket fejezik ki azáltal, hogy megjelenítik a társadalomban jelen lévő nézetek és érdekek teljes választékát, mivel kommunikációs csatornaként funkcionálnak a kormány és a kormányzottak között. Bár a nyomásgyakorló csoportok alakításának nincsenek korlátai, ám vannak olyan fékek és ellensúlyok, melyek minden egyes lobbicsoportot meggátolnak abban, hogy túlontúl hatalmassá váljanak. Egyetlen ilyen csoport sem szerezheti meg a politikai erőforrások túlnyomó részét, és biztosítani kell a méltányos hozzáférést a politikai rendszer elemeihez. A nyomásgyakorló csoportok demokratikus szervezetek: vezetőik felelősséget viselnek a csoporttagok követeléseiért.
Összefoglalva, a nyomásgyakorló csoportok a képviselet fontos csatornáit jelentik, mivel a társadalomban jelen lévő érdekek és a preferenciák széles körét jelenítik meg és a közvélemény mozgósításának révén ellenőrizni vagy fékezni tudják a hatalmi koncentrációt.
Neopluralista szerzők a kormányzat és lobbicsoportok viszonyában a kormányzati menedzsment eszközét látják. A kormányzat nem pusztán döntőbíró vagy játékvezető az egymással szembenálló érdekcsoportok között, hanem az érdekcsoportok politikájának aktív résztvevője. A kormányzatnak megvannak az erőforrásai ahhoz, hogy befolyásolja a nyomásgyakorló csoportokat, és ez hatással van a csoportok független szerepére. A neopluralizmus szemléletmódja borúlátóbb a lobbicsoportok demokratikus hozzájárulását illető hagyományos pluralista álláspontnál. Ebből a szemszögből nézve a kormányzat hatóerői tevékenyen részt vesznek a nyomásgyakorló csoportok politikájában és némely érdekcsoport akár uralkodó szerepet is betölthet a politikai irányelvek kialakításában és végrehajtásában (különösen a pénzügyi érdekek szempontjából fejtenek ki befolyást). Ugyanakkor a kormányzat töredékes és nincs egyedüli hatalmi koncentráció, továbbá az egyes nyomást gyakorló érdekcsoportoknak az irányelvek kialakítására gyakorolt befolyása nem szükségszerűen aránylik az általa elnyert köztámogatáshoz.
P. V. Lásd még: civil társadalom, pluralizmus |
