» Meghatározás
» Tárgyalás
» Lásd még
Meghatározás. A politikai kultúra olyan fogalom, mely azt mutatja meg, miként fogják fel egyének és csoportok a politika szféráját, illetve különböző tartományait, és hogyan lesznek érintetté társadalmuk különböző szintű politikai viszonyaiban magatartásuk, véleményük, eszményeik és az általuk képviselt értékek révén.
A számításba vehető tényezők nagy változatossága miatt e kifejezést ernyőkifejezésnek (umbrella-concept) is szokták hívni. Mindez felveti a kérdést, vajon szükséges-e egyáltalán a kultúra mint olyan fogalmától elkülönülten használni.
Az erről folytatott viták eredményeként két fő jelentés kristályosodott ki. Először is egy közkeletű meghatározás: a társadalmi kultúra bizonyos szituációkban elárulja a politikai 'vegyértékeket' (Cicero); és egy második, szigorú jelentés, mely a politikai eszmék, elméletek, értékek és a politikával kapcsolatos attitűdök teljességét határozza meg, valamint a rendszerben betöltött szerepét és helyét. A két felfogás szintetizálásaként a következő meghatározást fogalmazhatjuk meg: a politikai kultúra a társadalmilag elsajátított és közvetített magatartási modellek foglalata, amely egy adott társadalom politikájára jellemző; a történelmi tapasztalatok, illetve az egyes individuumok társadalmi betagozódási tapasztalatának eredménye. Tárgyalás. Almond és Verba (1963) úgy vezetik be a politikai kultúra fogalmát a társadalomtudományba, hogy hangsúlyozzák a politikai magatartás pszichológiai vetületét. A magatartást mint a társadalmi objektumokra irányuló orientációt fogják fel.
A politikai objektumokat három kategória alapján osztályozzák:
1. politikai szerepek és struktúrák (végrehajtó, törvényhozó és államapparátus),
2. a politikai nyilvánosság személyiségei (monarchák, képviselők, küldöttek)
3. meghatározott politikai eljárások (vagyis a politikai döntéshozatal szintje).
Ezek az objektumok úgy vannak jelen a politikai folyamatokban, mint a társadalom vagy a politikai testületek részéről felmerülő igények ("input"), másfelől mint adminisztratív folyamatok és döntéshozatal ("output").
Mindezekből a politikai kultúra három 'tiszta típusa' következik: a részvételi, a helyi, valamint a függő politikai kultúra; továbbá három vegyes típus: a helyi-függő, a függő-részvételi és a helyi-részvételi.
A helyi (parochiális) politikai kultúra az egész társadalmi rendszerre, a politikai szerepekre és struktúrákra, valamint az egyénre mint politikai cselekvőre vonatkozik. E kategória a törzsi társadalmakra jellemző, valamint az olyan helyi autonóm közösségekre, amelyek semmit sem várnak a politikai rendszertől és a gazdasági, politikai szerepek nem különülnek el a társadalmi és vallási orientációktól.
A függő (dependens) politikai kultúra a fejlett és differenciált politikai rendszerek jellemző vonása. A politikai rendszer egésze, valamint az adminisztratív folyamatok és a politikai döntéshozatal felé irányuló orientáció magas fokon fejlett, és minimális a társadalom követeléseire és az egyénre, mint politikai cselekvőre irányuló orientáció. A társadalomban az egyének érdeklődnek a specializált kormányzati hatalom iránt és kifejezésre juttatják vele kapcsolatos érzéseiket (akár tetszik nekik, akár nem), értékelik (akár legitimnek tartják, akár nem), másfelől közönyt tanúsítanak a politikai rendszerhez való (aktív) viszonyulásukban. Az egyének nem úgy tekintenek egymásra, mint akik aktív résztvevői a politikának. Erre a tekintélyelvű és a diktatórikus rezsimek szolgálnak a legnyilvánvalóbb példával, ahol az egyének többsége nem vesz részt a politikai folyamatokban és elfogadja ezt a beállítottságot.
A részvételi (participális) politikai kultúra azon társadalmak jellemző vonása, ahol az egyének erősen orientálódnak a rendszer egésze, egyszersmind a társadalom követelményei, valamint az adminisztratív és a döntéshozatali folyamatok irányába. Mi több, az orientáció az egyén mint politikai cselekvő irányába a lehető legnagyobb fokú. Ilyenformán az állampolgárok kapcsolatban állnak a politikával; még akkor is, ha különbözőképpen éreznek iránta, és eltérően értékelik a politikát.
A politikai kultúra bármely politikailag szervezett társadalomban érvényesülő közhatalmi standardokra (authority standards) utal. Ez a hatalmat gyakorló intézmények, szervek mércéinek sajátos modelljét jelenti, amely mércék leírják és előírják a résztvevők elfogadható magatartásának korlátait szabályok, értékek és szimbólumok révén.
A politikai kultúra mindhárom tiszta típusa vonatkozásában az állampolgári kultúra olyan eredmény, mely mindegyikből magában foglal részeket (helyi, függő és részvételi), de a részvételi kultúra az uralkodó. Az állampolgári kultúra a politikai kultúra "aktív ésszerűségén" alapul, és a fennálló politikai struktúra iránti erős lojalitást előfeltételez. Mindez nem jelenti azt, hogy az állampolgári kultúrában az állampolgár kivétel nélkül mindig részt vesz a politikában, vagy hogy tevékenyen politikai ellenőrzést gyakorol a politikai döntéshozók magatartása felett. Az állampolgári kultúra polgára ritkán aktív politikailag, ám mozgósító folyamatok részese lehet, amennyiben valamilyen politikai törekvés elérésére van szükség. Az állampolgári kultúra fenntartását az oktatás és nevelés minden formája szolgálja: a társadalmak a családban, az oktatási rendszerben, a munkahelyen megvalósuló oktatás segítségével tartják fenn az állampolgári kultúrát. Az egyének az állampolgári kultúra bizonyos összetevőit közvetlen politikai tapasztalatok révén is elsajátítják.
P. V. Lásd még: állampolgárság, civizmus / polgári erények |
