» Meghatározás
» Tárgyalás
» Esettanulmány
» Lásd még
Meghatározás. Az etnokulturális csoport fogalom egy olyan csoportra utal, amely etnikai, illetve kulturális értelemben a környező népességen belül megkülönböztetett résznek tekinti magát. Tárgyalás. Sok más csoporthoz viszonyítva, ahol az egyén részt vehet többféle, különböző csoportokhoz való tartozás identitásával is, az etnokulturális csoport a közösség egy sajátos formája, mely ugyanazt a nyelvet, sajátos társadalmi és kulturális hagyományokat őrzi, s ez a csoport tagjai számára alapvető meghatározottságot jelent. Az etnokulturális csoport a kulturális meghatározások révén azonosítja magát társadalmi csoportként. Az azonosítás során fontos szerepet kapnak a viselkedési minták, szokások és normák, világnézeti elemek és a közös származás szimbólumai, mítoszai.
A hagyományos etnokulturális csoportok az ún. őshonosság okán, azaz évszázadok óta sajátos szigeteket alkotnak egy adott társadalmon belül. Az ilyen csoportok nem feltétlenül alkotnak politikai kisebbséget, nem tekintik magukat politikai entitásnak. A gyarmatosítással, a posztkoloniális társadalmakban, s végül a globalizációval megnőtt a korábban homogénnek tekintett nemzetállamok, illetve a nemzetállammá válás folyamatában homogénné vált államok száma, ahol az etnokulturális csoportok száma igen magas. A modernkori migráció nyomán keletkezett etnokulturális csoportokra jellemző, hogy nem egy tömbben élnek, hanem szétszórva: az identitást az új környezetben sokszor az olyan meghatározottságok segítenek megőrizni, mint a hasonló foglalkozás, társadalmi státusz (ez nem feltétlenül jelent alacsony státuszt, sőt lehetnek a gazdasági vagy kulturális elit részei is). Az etnokulturális csoporthoz való tartozás tudata rendszerint igen erős, ami megnehezítheti a csoport beilleszkedését az adott társadalomba. Az elszigeteltség gettósításhoz vezethet, ami a társadalom oldaláról a szegregációs kísérleteket erősíti. A beilleszkedési problémák társadalmi, sőt újabban politikai konfliktusokkal járnak, ami paradox módon a befogadó társadalmat is megoszthatja, új kulturális és politikai tendenciákat ösztönözve. Az utóbbi évtizedekben ez a jelenség az etnopolitika komolyan vételét sürgeti a fejlett és a kevésbé fejlett országokban is, továbbá a nemzetközi politika terrénumán is. Esettanulmány. A csángók mint etnokulturális csoport. A csángók Románia északkeleti részén élnek, a Kárpátok keleti dűlőin és völgyeiben szétszórva apró és elmaradott falvakban. A szaktudomány általában megegyezik abban, hogy a középkor végén, két betelepedési hullámban, nyugati irányból érkeztek Moldvába. Identitásuk fontos része, hogy római katolikus vallásúak. Anyanyelvűk magyar (szertartásaik, egyházi irodalmuk, irataik magyar nyelvűek), de nem vallják magukat magyarnak, noha románnak sem. Sajátosságuk éppen a nyelvi különösségben gyökerezik, ugyanis a csángó nyelv magyar eredetű, de attól eltérő formában fejlődött, és román elemeket is átvett. Ugyanakkor ősi hagyományaik és kultuszaik megkülönbözteti őket más szomszédos kultúráktól. A csángók létszámát nehéz meghatározni, ez ugyanis a meghatározásuktól függ. A római katolikusok száma a vidéken 260 ezer főre rúg, egyesek szerint ez mutatja a csángók számát is. Másfelől ennek csupán kétharmada (60 ezer, más becslés szerint 70 ezer fő) beszéli a csángó nyelvet. Megint más becslések csupán néhány tízezerre teszi a számukat, annak alapján, hogy az utolsó népszámlálás során csupán 3 ezren vallották magukat csángóknak.
A csángók századokon át éltek többé-kevésbé elszigetelve attól a környezettől, ahol magyarul beszélnek, olyan vidéken, ahol a többség román nemzetiségű. Ennek következtében sajátos kultúrát hoztak létre. Az Európai Parlament felhívásában intette a román kormányt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a csángó népcsoport egyedi kultúrájának megőrzése érdekében.
P. A. Lásd még: etnicitás, etnikai csoport, etnikai identitás, etnopolitika, gettósítás, kulturális kódok, multikulturalizmus, szegregáció |
